Mi az a fejlődési pszichológia?

Időnként elgondolkodhat azon, hogy vajon milyen ember lett ma az ember, vagy miért viselkednek egyesek másként, mint mások. Gondolkodhatott azon is, hogy miért nőhet egy vidám gyermekből lázadó tinédzser, vagy miért öregszik az emberek különböző nézetekkel, értékekkel vagy elvekkel?

Ez néhány példa olyan kérdésekre, amelyek a fejlődéslélektan alapját képezik.

Mi az a fejlődési pszichológia?

Életünk során a fejlődés számos létfontosságú szakaszán megyünk keresztül, amelyek során minden egyén szabványosított és egyedi módon növekszik és alkalmazkodik. A fejlődési pszichológia területe elsősorban az emberi fejlődés tanulmányozására összpontosul ezen létfontosságú szakaszokon keresztül, valamint új és jobb módszerek felfedezésére az emberek számára, hogy maximalizálják lehetőségeiket a fejlődés minden szakaszában.

Az Amerikai Pszichológiai Társaság A fejlődéslélektant az emberi növekedés és az egész életen át tartó változások tanulmányozásaként írja le, ideértve: fizikai, kognitív, társadalmi, intellektuális, percepciós, személyiségi és érzelmi növekedést. A fejlődéslélektan tanulmányozása nagy jelentőséggel bír a tanulás és az alkalmazkodás módjának megértésében.

A fejlődéslélektan eredetileg főleg a gyermekpszichológiával foglalkozott, de ennek a területnek a köre az évek során kiszélesedett. Ma az emberi növekedés minden szakaszára összpontosít, a csecsemőkortól az időskorig. A fejlődéslélektan azt vizsgálja, hogy miként fejleszti a csecsemők működésképességét a világban, a serdülőkorban és a felnőttkorban bekövetkező változásokat, valamint azt az okot, amely miatt az emberi test és elme időskorában gyakran csökken.

A fejlődéslélektan tanulmányozása hatalmas, és a növekedés és fejlődés minden szakaszában gyakran új tudományos felfedezéseket tesznek. Az Amerikai Pszichológiai Egyesület kiadja a havi lektorált folyóirat amelynek célja a fejlődéssel kapcsolatos ismeretek bővítése az emberi élet során. A folyóirat jelentős mértékben hozzájárult a fejlődéslélektan területén, figyelemre méltó kutatási eredményekkel magas ólomszint hozzájárulnak az alacsonyabb IQ-hoz és a gyermekek figyelmének csökkentéséhez, valamint a a gyerekeket erőszaknak kitéve a televízióban és a videojátékokban.

A fejlődéslélektan elméletei

A fejlődési pszichológusok még mindig tanulmányozzák a gyermekek fejlődésének módját, és azt, hogy fejlődésük hogyan befolyásolja őket a későbbi életben. A gyermek fejlődésének területén végzett kiterjedt kutatások számos olyan elméletet születtek, amelyek betekintést nyújtanak a gyermek fejlődését befolyásoló tényezőkbe és azokba a cselekvésekbe, amelyek maximalizálják a gyermek fejlődését, miközben minimalizálják a lehetséges fejlődési hátrányokat.

Az alábbiakban bemutatjuk a legelterjedtebb elméleteket ezen a területen.

Pszichoszexuális fejlődéselmélet

A pszichoanalízis területének fejlesztése során Sigmund Freud híres pszichológus jelentős mértékben hozzájárult a fejlődéslélektan területéhez, ideértve a pszichoszexuális fejlődéselméletet is. Freud azt javasolta, hogy egy személy gyermekkorának különböző szakaszaiban tapasztalt tapasztalatai közvetlenül befolyásolják az illető viselkedését és személyiségét később, felnőtt életében.

Ezen elmélet szerint vannak öt univerzális fejlődési szakasz . Minden szakasz egy erogén zóna körül helyezkedik el, amely az ember pszichoszexuális energiájának forrása. A fejlődés minden szakaszában van némi feszültség a tudatos (ahol az ember tisztában van mentális folyamataival) és a tudattalan között (azok a mentális folyamatok, amelyekről az ember nincs tisztában); ez a feszültség azért merül fel, mert a tudatos gyakran a tudattalan elnyomásán dolgozik.

Freud úgy vélte, hogy amikor egy gyermek sikeresen átmegy ezen szakaszok mindegyikén, a fejlődés felnőtt korában egészséges személyiséggel végződik. Azonban az, hogy nem tud egy lépésben tovább lépni a kihívásoktól, negatívan befolyásolja a gyermek viselkedését felnőttként. Míg az elmélet évtizedek óta hihetetlenül befolyásoló volt, Freud pszichoszexuális fejlődésének elmélete ma kevésbé érvényesül.

Pszichoszociális fejlődéselmélet

Ezt az elméletet Erik Erikson neves pszichoanalitikus dolgozta ki, és azt sugallja, hogy az emberi növekedés a csecsemőkortól a felnőttkorig minden szakaszában nyolc különálló szakasz . Erikson szerint az élet minden szakasza egzisztenciális dilemmát vet fel, amelyet az embernek sikeresen át kell élnie ahhoz, hogy pozitív erényeket szerezzen. Ha nem sikerül megoldani ezeket az akadályokat, negatív világszemlélet alakulhat ki, ami tovább befolyásolhatja az ember növekedését és fejlődését.

Erikson pszichoszociális fejlődéselmélete általában a társadalmi interakciókra és a fejlődés egyes szakaszaiban felmerülő konfliktusokra épül. Az elmélet azt sugallja, hogy a személyek társadalmi interakciónak és sokféle tapasztalatnak való kitétele fontos a pozitív eredmények eléréséhez az egyes szakaszokban.

Mellékletelmélet

John Bowlby másik figyelemre méltó pszichoanalitikus javaslata szerint a kötődéselmélet elsősorban a korai értelmes kapcsolatok szükségességével foglalkozik a gyermek fejlődésében. Az elmélet azt állítja, hogy ezek a kapcsolatok segítenek a gyermeknek kötődést kialakítani számos emberhez, helyhez vagy dologhoz, és ezek a kötődések viszont nagyban befolyásolják a további fejlődési mintákat a gyermek egész életében.

Ez az elmélet azt is sugallja, hogy a kötődések kialakításának szükségessége a gyermekben természetesen túlélési ösztönként fejlődik ki, és megmagyarázza, hogy egy gyermek valószínűleg miért inkább olyan kapcsolatok felé vonzódna, amelyek valamilyen fizikai vagy pszichológiai biztonságot nyújtanak számára.

Társadalmi tanulás elmélete

Albert Bandura, a fejlesztéspszichológia egyik úttörője úgy vélte, hogy a gyermek fejlődése nem elsősorban a közvetlen tapasztalatokon keresztül történő tanulásból, hanem a modellezésből és az egyszerű megfigyelésekből fakad. Bandura elmélete azt sugallja, hogy a tanulást hatékonyan lehet elérni a viselkedés végrehajtására vonatkozó utasítások meghallgatásával, vagy az ilyen viselkedést gyakorló valós vagy kitalált személyek figyelmes megfigyelésével.

Kognitív fejlődéselmélet

Jean Piaget svájci teoretikus azt a ma már általánosan elfogadott nézetet vallotta, hogy a gyerekek egészen másképp gondolkodnak, mint a felnőttek. Ezért a felnőttek és a gondozók egyik feladata, hogy megfelelő anyagokkal látják el a gyermekeket, hogy segítsék fejleszteni az interakciós készségeket és javítsák képességeiket a cselekedeteikre való reflektálásban.

Piaget szerint az intellektuális fejlődés ben történik négy szakasz , minden szakasz olyan készségekből áll, amelyeket a gyermeknek el kell sajátítania, mielőtt továbblépne a következő szakaszba. E szakaszok mindegyikének sikeres befejezése szükséges az egészséges gondolkodás és a viselkedési folyamatok kialakulásához.

A fejlődési pszichológia életszakaszai

A fejlődéslélektan ugyanúgy foglalkozik a fejlődés tanulmányozásával az élet különböző szakaszaiban. E szakaszok mindegyikében van egy jelentős esemény, amelyen az ember természetesen várhatóan átesik.

1. Prenatális fejlődés

Ez az élet első szakasza, ahol a fogantatás megtörténik, és a gyermek fejlődni kezd. Ezen a ponton a fejlődési pszichológusok elsősorban a környezeti és táplálkozási tényezőkkel foglalkoznak, amelyek születési rendellenességekhez vezethetnek, valamint olyan tényezők, mint az anyai drogfogyasztás vagy az öröklődő betegségek, amelyek kihatással lehetnek a gyermekre.

2. Kisgyermekkor

A kisgyermekkori szakasz fenomenális életváltozásokat hoz, és kiindulópontja olyan mérföldkőnek számító eseményeknél is, mint a nyelvtanulás, bizonyos szintű függetlenség megszerzése és a világ működésének megfigyelése. Ebben a szakaszban a tanulás fokozatos folyamaton keresztül történik, és a fejlesztési pszichológusok arra összpontosítanak, hogy segítsék a gyermeket a teljes fizikai, kognitív és érzelmi növekedésben.

3. Közép gyermekkor

Ebben a fejlődési szakaszban a gyermeket arra ösztönzik, hogy az iskolai korai évfolyamon át többet tudjon meg a családon kívüli társadalmi interakciókról. Gyakran itt a gyerekek finomítják motoros készségeiket, és más gyerekekkel kezdik meg a szocializációt. A középkori gyermekkor elsődleges célja annak biztosítása, hogy ezeket a képességeket ne akadályozzák társadalmi, érzelmi vagy viselkedési kihívások.

szex használata a szorongás kezelésére

4. Serdülőkor

A serdülőkori szakasz a pubertásba való teljes átmenetet, valamint a fokozott érettség és függetlenség érzetét eredményezi. Ebben a szakaszban a gyermek valószínűleg átél valamilyen pszichológiai dilemmát a gyors fizikai és szellemi növekedés, valamint külső hatások, például a kortárs nyomás eredményeként. Ez azt eredményezi, hogy a gyermeknek olyan tapasztalatokat kell szereznie, amelyek segítik a gyermeket az egyedi identitás kialakításában.

5. Korai felnőttkor

A húszas és harmincas évek korai felnőttkornak nevezik. Itt van az ember pszichológiai csúcsán, és ebben a szakaszban a fő hangsúly a karrier céljaira és a kapcsolatok kiépítésére irányul. Vannak, akiknek ebben a szakaszban nehézségeik vannak tartós kapcsolatok kiépítésével, a magány érzésével küzdhetnek.

6. Közép felnőttkor

A harmincas évek vége és a hatvanas évek közepe középkorú felnőttkornak nevezik, ahol az öregedés észrevehetőbbé válik, és az ember életre vonatkozó elvárásai átértékelődnek, és reálisabbá válhatnak. Ebben a szakaszban sokan hajlamosak keresni a céltudatot, és keresik a társadalom érdemi hozzájárulását.

7. Öregség

Ez az életszakasz azt az időszakot jelenti, amikor egy személy szembesül az öregedési folyamat fizikai, mentális és érzelmi problémáival. Ebben a szakaszban a közös aggodalmak közé tartoznak a fizikai egészségügyi kihívások és a mentális hanyatlás.

Fejlődési pszichológia és mentális egészség

Határozott kapcsolat van a fejlődéslélektan és a mentális egészség között, mivel a mentális betegségek néha gyermekkori kockázati tényezőkből fakadhatnak. Az elkerülhető kockázati tényezők, például a drogfogyasztás megelőzése jelentősen csökkentheti a mentális egészségi állapot kialakulásának esélyét az élet későbbi szakaszaiban.

A gyermekek változó ütemben fejlődnek, de amikor a gyermek nem képes teljesíteni bizonyos mérföldköveket, ez a pszichés állapot vagy a mentális károsodás mutatója lehet. Ezekben az esetekben a szülőket és gondozóikat arra ösztönzik, hogy forduljanak egy fejlesztéspszichológushoz, aki szorosan együtt fog működni a gyermekkel a kérdés mértékének megállapítása érdekében, és találjon ki hatékony módszereket a gyermek számára annak legyőzésére vagy kezelésére. A fejlődéslélektan a kognitív, viselkedési és érzelmi kihívások kezelésének és irányításának módját is biztosítja serdülőknél és felnőtteknél.